– Na, te lány, kerhóra foglak, úgy látom, igön e’kanászodtá’! — így is kezdhette volna dörgedelmeit a dédnagyanyám. Én csak pislogtam, nagyon szerettem volna kibújni a kerhóra fogás alól, igaz, csak sejtettem, hogy ez most minden lehet, csak jó biztos nem. Tudtam, hogy számot kell adnom valamiről, hogy rossz fát tettem a tűzre, erről lehet szó. A kerhótól még most is borsózik a hátam, pedig nem vagyok benne biztos, hogy az elmúlt harminc-harmicöt évben hallottam-e egyáltalán valakitől.
Aki hallotta, ossza meg velem, milyen volt, mikor kerhóra fogták.
A bejegyzés az alábbi időpontban íródott:
2010 január 29, péntek, 17:23.
A bejegyzéshez rendelt cimke: Somogyi ízek.
A hozzászólásokat követheted az RSS 2.0 feed segítségével.
Te is hozzászólhatsz a bejegyzéshez, vagy hivatkozhatsz rá saját oldaladról.