Kívül-belül irodalom

Rafael Sánchez Ferlosiónak elvittem személyesen A Jarama magyar nyelvű kiadásának tiszteletpéldányait. Előtte nap találkoztam Julio Llamazaresszel, és elpanaszoltam neki, hogy a Cervantes Intézetben idén már nem lehet bemutatni a Cervantes-díjas író könyvét, mert felújítják az épületet, és amúgy sincs már keret az idei költségvetésben. Október 30-án megjelent ötvenegy év után, ha jól számolom, A Jarama, és az ország kulturális intézete nem rendül meg bele. Hát ilyesmiken keseregtem.

Aztán Ferlosióéktól hazafelé menet a metrón megakadt a szemem egy plakáton. A Sárga eső részlete volt a metróolvasmány. Így hangzik magyarul:

“Már hajnalodott, amikor hazamentem. Hideg fény olvadt szét a nyirkos levegőben, mint az ólom, sápadt világosság pislákolt a konyhában, a folyosón. Odabent újból nyugalom és csönd honolt. Még a tűz is, pedig már lelohadt, csak egy sárgálló parázskarika maradt belőle, a tőle megszokott békével vigyázta a kutya álmát. Emlékszem, amikor beléptem a konyhába, szinte önkéntelenül – annyi idő után – rápillantottam a naptárra. Ha emlékezetem nem csalt, az 1961-es esztendő utolsó éjszakája volt.”

És akkor elmosolyodtam, és arra gondoltam: mit akarok én a kultúrintézettel, a bürokratákkal? Hiszen ez itt a párbeszéd, erről szól ez az egész! Mit számít minden más!