Kívül-belül irodalom

Pedro Salinas

Éjjelre kelve lassan

kigyúlnak a kérdések.

Akad távoli, mozdulatlan,

végtelen, akár a csillagok;

onnan kérdik

mindig

ugyanazt: milyen vagy.

Mások,

a tünékenyek és parányiak,

tudni akar rólad

apró, megfogható dolgokat:

a cipőd

méretét, a világ

szegletének nevét

ahol várni fogsz.

Te nem láthatod,

de álmodat

szinte

körbekerítem a

kérdéseimmel.

És egyszer talán,

álmodban, te is felelsz majd

igennel vagy nemmel,

csodába illően, csak úgy,

találomra, a számodra ismeretlen,

láthatatlan, sejthetetlen kérdésekre.

Mert nem sejtesz semmit;

és mire felébredsz,

el is bújnak, kialusznak,

láthatatlanná válnak.

És te élsz vígan

tovább, nem is sejted,

hogy körbevesz mindig

a szorongás, a  sóvárgás és a vágy,

szakadatlan olyasmit kérdez tőled,

amit nem is látsz,

amire válaszolni se tudnál.

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: A műfordító feljegyzései, Folyó közlés, Irodalom kívül | Nincs hozzászólás »

Isla Correyero

Egy ápolónő naplója

(Diario de una enfermera)

1993. december 17.

Mikor végigmegyek a nőgyógyászat tiszta folyosóján,
a meztelen, mell nélküli nőket látom
a fehér ágyakon.

Még élnek mind a rák komisz ártatlanságában
sütemény, virág körülöttük, egybemosódnak az este fényeivel
miközben  a betegség körülírhatatlan tömege nőttön-nő
akár ezernyi tudattalan, hidegre érzéketlen élőlény.

A fáradt ápolónő komor szívével csukom be sorban a kórtermek ajtaját.

A halál is ott jön mögöttem.

Egy kéz utánam nyúl:

Nővérke!

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: Folyó közlés, Irodalom kívül, Kulcskérdések, Műfordítás | Nincs hozzászólás »

Pedro Salinas

Pedro Salinas

Nem kérdezlek, és megmenekülök.

Ha egyszer kérdeznélek,

mielőtt te bármit is mondanál,

milyen világos lenne minden,

minden milyen tökéletes!

Öleléseidet, hogy kinek szólhatnak

bizonytalan hajnalaid,

s a kétségeket, melyek közt élsz,

melyek közt élek, akár egy hatalmas

sötét világban, hűvös és egyértelmű fillérre

váltanánk: hogy ez az igazság.

És te elmennél akkor.

Ahol most csupa remegés

tested habozik,

hogy csókoljon-e vagy sem, oda

a bizonyosság kerülne: ajkad nélkül

a hiányod. S ahol most

szorongás, kínlódás, oda

sötét, csillagos égboltja

lehetségesnek, talánnak,

nem lenne más ott, csak ő egyedül.

Örökre egyetlen szerelmem immár,

én pedig melletted, nélküled.

Én egyedül, az igazsággal.

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: Folyó közlés, Irodalom kívül, Műfordítás | 3 hozzászólás van »

Pedro Salinas

Talált kincs

Nem kereslek
mert tudom, úgysem talállak
így, mikor kereslek.

Elhagynálak. Elhagylak
mintha ottfelejtettelek volna
és másra gondolok,
hogy ne rád gondoljak,
de álcázva mégis odaképzellek közben.
Egyszerű mondatok a számból:
„Holnap ezt és ezt kell csinálnom…”
”Tudod, jobb lenne, ha…”
Szórakozottság. Milyen könnyű minden,
milyen könnyű már minden, így,
hogy elfelejtettelek!

És akkor
egyszer csak – a szélrózsának vajon
melyik irányából? –
karomban teremsz, meglepetésnek
maszkírozva,
sebtében odavetett mozdulatok
köntösét öltöd magadra, meglepetésnek szánva,
mit én magam találtam ki rád.

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: Irodalom kívül, Műfordítás | Nincs hozzászólás »

Az igazságról

Rövid, de velős.

Antonio Machado mondja:

Az igazadat? Nem, az Igazságot!

Jöjj is velem, keressük együtt.

A tiédet tartsd meg magadnak.

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: Irodalom kívül, Műfordítás | Nincs hozzászólás »

Két vers

Nicanor Parra

Segítség!

Nem tudom, hogy kerültem ide.

Önfeledten és boldogan szaladtam
Kalapom a bal kezemben fogva

A foszforeszkáló pillangó után
Mely őrült boldogsággal töltött el

Mikor paff, hirtelen megbotlottam,
És nem tudom, mi lett a kerttel,
De hirtelen megváltozott benne minden:

Orromon, számon ömlik a vér.

Tényleg nem tudom, mi történt,

Mentsetek már meg végre,

Vagy röpítsetek golyót a tarkómba.

Függetlenségi okirat

Függetlenül
A katolikus egyház szándékaitól
Független országnak nyilvánítom magam.

Negyvenkilencedik életévében

Egy állampolgárnak jogában áll
Fellázadni a katolikus egyház ellen.
Süllyedjek el, ha nincs igazam.

Az a helyzet, boldognak érzem magam
Itt az illatos akácok árnyékában,
Melyek éppen testre szabottak nekem.

Rendkívül boldognak
E foszforeszkáló pillangók fényében:
Mintha ollóval vágták volna ki,
Éppen lelkemre szabták őket.

Bocsásson meg nekem a Központi Bizottság.

Kelt Santiago de Chilében
Ezerkilencszázhatvanhárom
November huszonkilencedik napján:

Cselekvőképességem teljes tudatában.

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: A műfordító feljegyzései, Irodalom kívül, Terítéken a szennyes | Nincs hozzászólás »

Huszonnégy görög költő versét közölte az europoeticanet.eu című internetes lap. A verset – kiáltvány és mindent elfedő hallgatás helyett – közvetlen reakciónak szánták a költők a mostani görögországi eseményekre. Íme az egyik:

Mihail Mitrász
Ellentétes vonzás

Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség
Közöny
Érdektelenség

Pávai Patak Márta fordítása

Cimke: A műfordító feljegyzései, Irodalom kívül | Nincs hozzászólás »

A nagy szőttes

“Az irodalmat, az egyetemes nagy irodalmat nem szabad összetéveszteni ezzel a mostani, tömegfogyasztásra szánt irodalommal, s bár a fogyasztható irodalmi mű lehet nagy irodalom, azért igen határozott vezérfonallal kell rendelkeznie. Én azt hiszem, mikor az ember megpróbál irodalmat írni, akkor igyekszik valami olyasmit művelni, aminek van néhány találkozási pontja az egyetemes nagy irodalom folyóival, amely egyébiránt önmagát írja, és ahogy múlik az idő, magától kiveti magából a salakot. Ez az irodalom, az évszázadokon keresztül szövögetett szőttes, amely számunkra Homérosszal kezdődik. Az író leginkább arra vágyhat, hogy legalább egy kicsike szálat ő is belefűzhessen a nagy szőttesbe.”

Ana María Moix

Cimke: Irodalom kívül | Nincs hozzászólás »