Nagy, csánglás lesz a növény, hogyha árnyékban túlságosan megnyurgul, s csak nyeklik-nyaklik, az első kisebb szellő is könnyen derékba törheti. Ilyen a fiatal, nyakigláb csikó is. Ha nyargalni látja, szinte várja az ember, hogy melyik pillanatban botlik el a hosszú, csánglás lábaiban.
Cimke: Somogyi ízek | Nincs hozzászólás »
Aki ketet, az nem is biztos, hogy valamit nagyon keres, viszont közben mindent felforgat, és többnyire nem is az eredmény érdekében, inkább a puszta élvezet miatt teszi. A ketetés leginkább folyamatában értelmezhető, ameddig az ember tűvé teszi valamiért a fél szobát, de mégsem leli meg. A ketetés tipikus gyerektulajdonság. Kell hozzá kíváncsiság. A kíváncsi gyerek imád ketetni-matatni, szekrényfiók mélyén lapuló iratok között, a ruhásszekrényben leghátul, ahol mindenféle kincset, akár negyvenéves menyasszonyi ruhát is talál. A ketetés magában rejti a felfedezés örömét, a sóvárgó vágyat, hogy bárcsak ezúttal is találnék valami érdekeset.
Cimke: Somogyi ízek | 4 hozzászólás van »
Aki gyimál, az nem tud finoman hozzányúlni a tárgyhoz, hanem rángatja-tépi-cibálja. Gyimálni lehet figyelmetlenségből és természetes viszonyulásból egyaránt. Ha az emberből hiányzik a tárgyak rendje iránti tapintat, akkor nem tudja látható elváltozás nélkül kivenni a szekrényből a pulóvert, mindenképpen úgy rángatja ki a stósz aljáról az utolsót, hogy véletlenül sem fogná meg a tetejét, és persze bedől az egész torony. Na, ha ilyenkor belép a felesége, rögtön rászól, hogy fogd meg rendesen, ne gyimáld! Vagy ha a lány kistestvérét nyaggatja-rángatja, mint valami élettelen portékát, őrá is rászól az édesanyja, ha meglátja: ne gyimáld az öcsédet!
Cimke: Nincs kategorizálva | 2 hozzászólás van »
Botologni öregember és kisgyerek tud. Egészséges felnőtt talán csak akkor, ha el van törve a lába, és mindenáron menni akar, nem tud megülni egy helyben. A botolgásban benne van a bizonytalanság, az erőtlenség, a könnyű esély arra, hogy az ember felbukjon. Az öregre mérges a család, ha folyton csak botolog. Ha meg el is botolog, akkor előbb-utóbb bajt hoz rájuk. A gyerek ugyanígy. Egyszer a szomszéd faluból keresztelőre mentek a fiatalok, a négyéves kisfiuk otthon maradt, de nem vigyáztak rá. Utánuk szökhetett. Három-négy nap múlva találták csak meg a kukoricást szegélyező árokban. Elbotolgott szegény.
Cimke: Somogyi ízek | Nincs hozzászólás »
Megint régen küldtem a hálóra somogyi szóemléket, emlékszót, ezzel az újabb kinccsel rukkolok elő ezen a szeptember 22-iki délutánon.
Ezt a fajta bürköt fölfújják. Gyerekkoromban sötétbarna szalonnabőrnek gondoltam, de az csak analógiás tévedés volt. Ma már tudom, hogy sötétnek sötét színű, tágulékony, olyan, mint egy rugalmas tömlő, mondjuk egy kacsabegy, amibe időnként kolbászhúst is töltenek. Csak lyukas. Valahol van rajta egy iciri-piciri rés, és azon kiszökik belőle a levegő. Ezért ha az embernek azt mondják, fújd föl a bürköt, akkor nem véletlenül húzza be fülét-farkát, és gondol felszisszenve arra, ami utána jön, mert egy biztos, könnyen megoldható helyzetre nemigen számíthat. Fújhatja a bürköt.
Cimke: Somogyi ízek | 3 hozzászólás van »