2009 március 6, péntek
Clément Rosset
a demagógiáról és a valóságról
(Részlet az interjúból, melyet Luisa Corradini készített a francia filozófussal 2006-ban a La Nación című argentin lap számára)
A valóság csak olyan mértékben elviselhető, amennyire sikerül elfeledtetnie magát. Hasztalan siratjuk az elmúlt időket, vagy várjuk az osztályok nélküli társadalom eljöttét. A valóság sosem fog visszatérni, mert mindig itt volt.
– Akkor hát, mit ér, ha ellenállunk, ha igyekszünk megváltoztatni a dolgokat?
– Attól függ. Vegyük például az európai alkotmányra és az első munkahelyi szerződésre (CPE) adott francia „nemet”. Mindkét esetben egyenlőtlen küzdelem zajlott az értelem és a demagógia között, egyiknél sem volt szó komoly változtatási javaslatról. Ilyen esetben mindig a demagógia győz: könnyű a többséget megnyerni, mikor az ember csak az ellenállásra szorítkozik. De mégis többet ér javítani a világon, mint kidobni szemétbe úgy, ahogy van – több kurázsi is kell hozzá. Ha e két esetben a „nem” valamivel több lett volna, mint a valóság radikális és következetlen elutasítása, akkor akik a „nem” mellett tették le a voksukat, akik a „nem” mellett foglaltak állást, most igencsak meglepődnének, ha rá kellene döbbenniük, hogy győzelmükkel semmit sem javítottak a szenvedő emberek helyzetén, nem nőtt Franciaország szuverenitása Európában, és a társadalom peremére szorult fiatalok nyomorának problémája sem oldódott meg. Ugyanis nem az volt a cél, hogy valami is változzon a társadalomban, hanem hogy minden egy csapásra változzék meg, vagy egyáltalán semmi se változzék, ami pontosan egy és ugyanaz. A valóság csapda, mindig jelzi, hogy ott van, sosem ér senkit váratlanul, de mindig zavarba ejti az emberiséget elviselhetetlen egyszerűségével. Minden valóság szükségszerűen banális.
Pávai Patak Márta fordítása
Cimke: Kulcskérdések | Nincs hozzászólás »